HATODIK FEJEZET – Ahány ház, annyi szokás

 

„Your hair is very, very straight” – jegyezte meg meglepetten a bongyor frizurájú brazil fodrász, miközben a hajamat vágta. Mondj valami újat 😂– gondoltam magamban. Sokáig vágytam a Gliss Kur tévéreklámból ismert göndör tincsekre, de idővel belenyugodtam, hogy mi sem áll távolabb ettől, mint az én egyenes hajam. Azt még viszont nem adtam fel, hogy egy jó fodrászszalont találjak itt, Portugáliában. Az egyelőre javuló tendenciát mutató try and error hadművelet során azonban bele kellett törődnöm, hogy az otthoni viszonyítási alapokat el kell engednem.

Bevált recepten ne változtass

Az ősz hajszálaim jelentős száma miatt kéthavonta megyek fodrászhoz, elsősorban festetni. Budapesten az évek alatt már kikísérleteztük Istvánnal, a fodrászommal, hogy melyik az a festékkeverék és milyen mennyiségben, ami az eredeti hajszínemhez hasonló színt ad és jó fedést is biztosít. Ő Schwarzkopf termékekkel dolgozik, szóval úgy voltam vele, hogy keresek majd Lisszabonban vagy környékén egy másik Schwarzkopf fodrászt, aki a kódok alapján kikeveri ugyanazt a festéket, a frizurám meg csak igazítást igényel, szóval nem lesz nagy feladat. Inkább az ár miatt aggódtam, hogy ne kelljen ingem-gatyám ráfizetni.

Sokáig túrtam a netet, mire találtam pár ígéretes opciót. Elsősorban olyan helyekre fókuszáltam, amelyeknek van weboldaluk és azon elérhető az árlista, így az alapbenyomás és -információk sokat segítenek a döntésben. Meglepődve láttam, hogy az árak nemcsak a szolgáltatás tartalmától és a haj hosszától függően változnak, hanem az alapján is, hogy milyen tapasztalattal rendelkezik a fodrász. Bár állítólag ez Magyarországon sem újdonság, nekem furcsa volt, és nem is sokat árult el a készségekről a három különböző sáv: Stylist, Creative és Art Director – vagy hasonlók. Leginkább tehát az árakra tudtam hagyatkozni.

Első körben belvárosi szalont néztem ki. Az első helyre személyesen mentem el érdeklődni, ahol nem fogadtak túl kedvesen, de később aztán a recepciós hölgy nagyon készséges volt. Kiderült, hogy tudják replikálni a színt, és a büdzsém alapján az alsó sávos szolgáltatások lesznek a nyerők. Két nappal későbbre volt is időpontjuk, de szóltak, hogy csak kápéban tudok majd fizetni.

Színezd újra

A D-Day meglepetésekkel, de gördülékenyen indult. A fodrász, aki a hajamat festette mondta, hogy a kisebb mennyiségben szükséges festék Portugáliában nem létezik, de van nagyon hasonló helyette. Pár perc múlva jött is a cuccal, aminek fehér színe volt. A megszokott sárga szín híján picit elfogott az aggodalom, ezért rákérdeztem az eltérés okára, nehogy aztán valami totál már árnyalatban pompázzon a hajam, mint terveztem. Mondta, hogy általában tényleg sárga szokott lenni a festék, de időnként fehér, ő sem érti, miért, viszont 100%, hogy jót kevert ki. Elég bőségesen kente a hajamra, ezért egy idő után elfogyott a 40 gramm, de mivel itt a mennyiség nem befolyásolja az árat, nyugodt szívvel engedtem el még egy mixelésre. Mikor visszajött, az ibrikben sárga festék virított. Na ekkor már picit hevesebben vert a szívem, úgyhogy megint rákérdeztem a színre, mire kiderült, hogy egy újabb doboz festéket kellett kibontania, és ennek már a megszokott színe van. Végül az árnyalat és a fedés jó lett, a vágás miatt pedig eszembe sem jutott aggódni.

A Benjamin Button módszer

Hajmosás után jött Alen, Slash gender fluid reinkarnációja gyönyörűen festett körmökkel és cigiszagot árasztó ujjaival. Utóbbinak nem örültem, de túltettem magam rajta. Lebriefeltem: végéből 1-2 centi vágás, választék középen, egyenes frufru egy-egy hosszabb tinccsel a két végén, szárazon a szemöldököm vonaláig érjen. Bólogatott, majd elkezdte a hajamat szárítani. Pár percig azt gondoltam, hogy túl vizes a hajam, és csak a fölösleges nedvességet akarja eltávolítani, de amikor láttam, hogy nem áll le vele, csak megkérdeztem már, hogy mi a rák történik. Mondta, hogy ha csak igazítják a hajat, ergo mindössze néhány centit vágnak belőle, akkor előbb megszárítják. Akkor értettem meg, hogy miért láttam a többi fodrászt is száraz hajon dolgozni. Először azt hittem, csak a végső simításokat végzik, de végül kiderült, hogy mindenki „fordítva” csinálja. Habár eléggé elképedtem rajta, annyiból még örültem is a dolognak, hogy száraz hajon jobban látszanak az egyenetlenségek, így könnyebb egyforma hosszú tincseket vágni, ahol arra szükség van.

Alan meglehetősen óvatosan bánt az ollóval. Látszott, hogy nem túl tapasztalt, de legalább rendkívül ügyelt a szimmetriára. A kisebb sokk akkor jött, amikor a frufrumat kezdte el vágni…tincsenként. Először középről vett ki egyet, azt próbálta egyenesre vágni, majd ahhoz igazította a frufru többi részét is tincsről tincsre haladva. Alig vártam, hogy belenézhessek a tükörbe, mit művelt. Mondanom sem kell, hogy nem volt egy vonalban a hajam. Mutattam neki, hogy hol igazítsa ki, és futottunk még egy kört. Lassan telt az idő, az aggodalmam pedig egyre fokozódott. A következő csekkolásnál még mindig nem volt egyenes a frufrum, de a középső tincs már vészesen rövidnek tűnt. Mondtam, hogy úgy próbálja meg kiegyenesíteni, hogy ennél rövidebb már ne legyen. Összesen mintegy 40 perc frufruvágás után morcosan ugyan, de kiegyeztem a végeredménnyel. Addigra már minden türelmemet elvesztettem, leizzadtam, és az egyeztetett találkozómra is keresztet vethettem – még szerencse, hogy csak feltételesen beszéltük meg. Alan még megkérdezte, szeretnék-e valamilyen beszárítást, vagy maradjon-e egyenesen, de eszembe sem volt még több időt belefeccölni a folyamatba, főleg, hogy már száraz volt a hajam, ugyebár. Pedig kárpótlásul szívesen kértem volna Gliss Kur loknikat. 😅 Helyette csak annyit mondtam, hogy az arcomra hullott sok apró tincs eltávolításához adjon egy ecsetet, mire egy száraz törölközőt kaptam mondván, hogy azzal könnyebb. Hát attól eltekintve, hogy a sminket is viszi, valóban könnyebb volt. Szerencsére sok cucc nem volt az arcomon, ami áldozatul eshetett volna.

Take 2

Két hónap elteltével egy másik szalonnal kísérleteztem. Hasonló környék, hasonlóan laza-trendi-LGBTQ friendly vibe, a holnapja alapján még talán szimpatikusabbnak is tűnt, mint az előző hely. Eleve csak telefonon vagy Whatsapp üziben lehet bejelentkezni, úgyhogy leírtam előre, mire van szükségem, még fotót is küldtem magamról, hogy kiderüljön, rövidnek vagy hosszúnak számít a hajam, mivel ez is befolyásolja az árat. Itt az árak picit alacsonyabbak voltak, úgyhogy a középkategóriás fodrászt céloztam meg, de kiderült, hogy ő még egy hónapig nem dolgozik, ezért maradtam az alsó kategóriánál.

Egyedi tükör a frizura hátuljának csekkolásához

 

Ezúttal elegendő volt a 40 gramm festék, nem volt furcsa szín a tálban, és szintén jó lett a festés végeredménye. Egyedül abban nem vagyok biztos, hogy két különböző színkódú festék keverékét használták, nem láttam ugyanis a meleg barnás árnyalatot a hajamban. (És itt nem is mondták, hogy pont ugyanaz a típusú festék nincs Portugáliában, szóval gyanús a dolog.) Ugyanaz a fodrász csinálta a festést és a vágást is, akinek egyébként irigylésre méltó fekete szemei és rövid, göndör fekete haja volt. A vizes hajamat kezdte el vágni jóval magabiztosabban, mint Alan, így teljes volt a nyugalmam. Közben a tükörben láttam, hogy mögöttem Alan alacsonyabb kiadású hasonmása franciául csacsogva hajcsavarókat applikál ritkás, félhosszú hajú férfi kliense hajába. Imádom ezt a multikulti, könnyed hangulatot, ami a legnagyobb természetességgel része a mindennapoknak a fodrászszalonokon kívül is, úgyhogy érdeklődve figyeltem a jelenetet.

És a hajam még mindig tart

Már épp belefeledkeztem volna a moziba, amikor a cuki brazil fodrászom szájából elhangzott a megmosolyogtató mondat a számomra abszolút nyilvánvalóról: teljes meglepetéssel közölte, hogy nagyon, nagyon egyenes a hajam. Erre csak annyit tudtam mondani, hogy igen, sokáig nem is szerettem, hogy ennyire egyenes. De aztán nem feszegettük tovább a témát főként azért, mert az itt élő portugál anyanyelvűeknek rendszerint nem túl jó az angoljuk, szóval a small talk addig kizárt, amíg meg nem tanulok portugálul.😄

Rövidesen aztán eljött az igazság órája: a frufrum következett, amit ezúttal a szemöldökömmel párhuzamosan haladva vágott a srác. Egész jó lett formára és hosszra is, de persze kíváncsi voltam, hogy szárazon hogy mutat majd. A fodrász először hajkefe nélkül szinte teljesen megszárította a hajamat, kézzel beleturkálva a tincsekbe, majd egy rétegben ment csak át rajta körkefével amolyan tessék-lássák módon. A szögegyenes hajamnak mondjuk majdnem mindegy is. :-D Azt már jobban furcsállottam, hogy szárítás után nem korrigált semmit. Mivel nem elég jó a szemem ehhez, nem éreztem szükségét, de azt tudom, hogy István – és a korábbi fodrászaim is – mindig elpepecselt még néhány percet a finom kis igazításokkal a végén.

Szöges ellentétben a másik szalonnal, itt kifejezetten kérték, hogy készpénz helyett inkább kártyával fizessek, és jóval gyorsabban végeztem is. Egyelőre még fogalmam sincs, vissza megyek-e ide, vagy kipróbálok egy harmadik helyet. Tegnap egy sesimbrai kiránduláson megismertem egy horvát csajt, akiről kiderült, hogy a lelki társam, és nem mellesleg tök hasonló a frizurája is, így egyből kifaggattam, hova jár. Újdonsült nővérem viszont nem festet, szóval az nem derült ki, ilyen szempontból megfelelő-e a hely. Tudom, tudom, first world problem.😀 

Hair and soul sisters. Az én frufrum éppen kissé szétesve - ennyire azért nem egyenetlen a vágás 😆

 

Pont ő mondta nekem, hogy miután Lisszabonba költözött, mindent úgy akart csinálni, mint otthon, de rá kellett jönnie, hogy ez nem működik. Nagyon egyet tudtam vele érteni, hiszen én is próbáltam a bevált módszereket alkalmazni és a megszokott viszonyítási pontokat keresni Portugáliában, de az új élet szükségszerűen magával hozza a változásokat, ha akarod, ha nem. Könnyebb tehát az árral úszni, és az itteni körülményekhez alkalmazkodni. Legközelebb talán egy kisebb fodrászatot próbálok ki a településen, aztán meglátjuk, milyen irányba visz tovább az élet.